A farsang évenként ismétlődő, rövidebb-hosszabb ideig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások jellemeznek. Az egyház az ördögök ünnepének tartotta és tiltotta, de gyakran a világi hatóságok se nézték jó szemmel a farsangi kicsapongásokat. A farsang vízkereszttől, január 6-tól a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart. A farsang hosszú is lehet és rövid is, attól függően, hogy mikor van húsvétvasárnap. Ettől a naptól kell visszaszámítani negyven napot, s így állapítható meg a nagyböjt időszakának kezdete, hamvazószerda.

A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe. Gyökere egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza. Akkor Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek hétnapos vígasságokat. Ez az ünnepség terjedt el a középkori Európában. A farsang jellegzetessége, hogy jelentős vallási ünnep nem kapcsolódik hozzá, középkori hiedelmeken és babonákon alapul. A középkori hiedelmek szerint a tél utolsó napjaiban, amikor a nappalok egyre rövidebbek, azt hitték, hogy a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek ez által életre kelnek. Ezért vigadalommal, felvonulással beöltözéssel és boszorkánybábú égetéssel akarták ezeket a gonosz szellemeket elűzni. Ezért a régi jelmezek, mind ijesztőek voltak, hogy elűzzék a halált és a hideget. Az első jelmezesek pedig halottas menetet imitálva masíroztak, ebből alakult ki a mai modern karnevál.

A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A farsang német eredetű szó, mely magyar elnevezésként a 15. században tűnt fel. A farsang három utolsó napjához kapcsolódott a legtöbb szokás: farsangvasárnaphoz, farsang hétfőhöz és húshagyókeddhez. A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti.

Farsangkor három napos táncmulatságot rendeztek, melynek leggyakrabban a kocsma volt a színtere. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat és a táncköltségre, a muzsikusok megfizetésére adományokat gyűjtöttek. Farsangkor nemcsak a legények és a lányok rendeztek táncmulatságokat, hanem a házasemberek, a különféle céhek, az ipartestületek, az asszonyok, sőt a gyerekek is. A házasemberek batyusbálja, kosarasbálja nevében jelzi, hogy a tánc mellett fontos szerepe van ilyenkor az evésnek és az ivásnak is. Sokfelé szokás volt, hogy az asszonyok külön mulatságot rendeztek farsangkor.

A farsang hagyományosan a párválasztás időszaka is. Esküvői szezonnak számított, mert a nagyböjt ideje alatt tilos volt esküdni. A falvakban a legények szervezték a bálokat és a lányok bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, akik a farsang végén a kapujukra tűzték azt. A báli szezonnak és a táncmulatságoknak a lényege az eljegyzés volt.

Farsang vasárnap
A farsang vasárnap a farsang farkának első napja, vagyis a hamvazószerdát megelőző utolsó vasárnap a böjti időszak kezdete előtt. Ezen a napon tűzték ki a legények az ajándékba kapott bokrétát a kapujukra és gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot is. A néphagyomány számos elnevezést használ rá: csonthagyó vasárnap, ötvened vasárnap, sonkahagyó vasárnap, vővasárnap…

Az asszonyfarsang a szabályok felrúgásának és a nemi szerepek összeolvadásának kitűnő példája volt. Az asszonyfarsangon, csakis asszonyok vehettek részt, akik az év egyetlen napján korlátlanul ihattak, és nótázhattak, férfi módra mulattak.

Parádsasváron a hagyományos asszonyfarsangi felvonuláson, a helyi szokás szerint az asszonyok többsége férfinak öltözik és fából készült hatalmas borotvájukkal adományért, jelképesen megborotválják a férfiakat.

Húshagyó kedd
A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. Szó szerint eltemették a telet, mert koporsót készítettek, amit el is égettek húshagyási kedden. Ha nem is készítettek koporsót, akkor is égetek szalmát. A húshagyó kedd más néven madzaghagyókedd, amit a madzagon lógó ételek elfogyása miatt kapta.

A farsangi játékok, jelmezekkel, maszkokkal előadott „szerepjátékok”, felvonulások. A „feje tetejére áll a világ” jelszava alatt alakultak ki a különböző farsangi játékok. Különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták. A vénlánycsúfolásra utal a tuskóhúzás szokása is. Csokonai így számol be erről a Dorottyához írt jegyzetben: „Tőkét vonni. Szokásban vagyon sok helyeken, hogy mikor a fársáng elmulik, a meg nem házasodott ifjakkal és a férjhez nem ment leányokkal valamely fát vagy tőkét nevetség okáért felemeltetnek, vagy egy helyről más helyre vitetnek. A csinosabbak az olyan személynek zsebébe egy kis forgácsot, szilánkot vagy zsindelyt tesznek, sőt affélét levelekbe s cédulákba is zárnak.”

A tuskóhúzást régen főként a Dunántúlon gyakorolták, de ismerték Szatmár megyében is. Ráadásul a nyugati országrészeken még a két világháború között is bevett tradíció volt. Vénlánycsúfoló szokásként Szatmárban a kongózás is divat volt, ekkor Húshagyó kedden a férjhez nem ment lányok ablaka alatt rossz bádog darabot ütögetnek, lármáznak és kiabálnak a fiúk:

„Hushagyó!
Itt maradt az eladó.
Akinek van nagy jánya
Hajtsa ki a gulyára.”

A vénlánycsúfolásnak különböző tehát különböző változatai voltak: tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás. Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a kivégzést imitáló játékok is.

Remélés elnevezésű népszokás Novajon az 1800-as évekből fennmaradt hagyomány szerint a kocsmából hazatérő legények bekormozzák a lányok arcát, űzve ezzel a telet és hirdetve a tavaszt. A lányok a kormot lemosva megtisztulnak a rontástól és a betegségtől – a hiedelem szerint.

A párválasztás mellett a télűzésnek, és a tavasz köszöntésének is ez az időszaka. A télűzés jellegzetes szimbóluma a kiszebáb-égetés, amikor is – február végén, a tavasz közeledtével – a gyerekek által készített szalmabábot, amely a telet, a rosszat és a gonoszat jelképezi, télűző rigmusok kíséretében égetik el.

Mivel a nagyböjt a farsangot megelőző időszak, melyet a hús és az alkohol elhagyása jellemez, ezért a farsangi mulatságok velejárója a zsíros és fűszeres húsételek fogyasztása és mindenből mértéktelenül ettek a mulatozás közepette. Jellemző ételek a farsangi részeges csirke, konyakos kacsasült és persze az elmaradhatatlan farsangi fánk.
A farsangi fánknak mágikus erőt tulajdonítottak, pl. a Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye el a háztetőt. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, pl. a Bács megyei Topolyán szerencsét hoz, ha jól nyúlik. Általában a sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.

Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu , http://www.almaimotthona.hu , http://tudomanyplaza.hu
Képforrás: internet

Tweet