február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe
február 3. Szent Balázs ünnepe
február 5. Szent Ágota napja
február 6. Dorottya
2016. február 10. Hamvazószerda
február 14. Szent Bálint napja
február 16. Julianna napja
február 19. Zsuzsanna napja
február 22. Szent Péter székfoglalása
február 24. Szent Mátyás apostol

A február, mely a Gergely naptárban az év második hónapja, rendesen 28 napos, ám szökőévekben 29 napból áll. Nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta. Akárcsak az év kezdetét jelentő januárt, a február hónapot is Numa Pompilius, Róma második királya vezette be. A februa latin szó, amely megtisztulást, engesztelést jelent, így az ókori Rómában februariusnak nevezett hónap a vezeklés és a megtisztulás idejéül szolgált a rómaiak számára. A hónap régi angolszász neve Sprout-kale (káposzta hajtatás) volt, melyet később – a nap visszatérésére (a nappalok hosszabbodására) utalva – Sol-monathra változtattak.

A régi Rómában februárt a szerelem, házasság és az asszonyok istennőjének, Juno Februatanak szentelték. Február 15-én volt a Lupercalia fesztivál, mely a vezeklés és a tavasszal kezdődő új, tiszta élet ünnepe volt, és a római polgárok azon örömüknek adtak kifejezést, hogy sikerült átvészelniük a hideg téli időszakot. Lupercalia ünnepén szokás volt, hogy az eladó leányok egy papír cetlire írták a nevüket, melyeket egy nagy edényben gyűjtöttek össze. Ezután minden egyedülálló férfi húzott egy cédulát. Az a lány, akinek a neve a cédulára volt írva, lett a férfi partnere az aznapi erotikus ünnepségek idejére. Ezek a kapcsolatok gyakran házassággal végződtek. Juno Februata ünnepének 494-ben I. Gelasius (Geláz) pápa vetett véget, új nevet és tartalmat adott neki, az időpontját pedig február másodikára helyezte át. Ma ez nap Szűz Mária megtisztulásának, vagy a Gyertyaszentelő ünnepeként ismert. Ám az eredeti Lupercalia fesztivál sem ment teljesen feledésbe, hagyományát részben a modern kori Valentin-napi ünnepségek vették át.

Nálunk a februárt régente télutó vagy böjtelő hónapnak hívták, az előbbit a nappalok hosszabbodása, az enyhülő idő indokolja, míg az utóbbi elnevezés arra utal, hogy a farsangi időszak utolsó napját (a húshagyó keddet) követő hamvazószerda, vagyis a böjtfő, valamint az előtte álló három vasárnap túlnyomó részben a február hónapra esik.

február 2. Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe
Urunk bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.
A római katolikus vallás Gyertyaszentelő Boldogasszony néven ünnepli ezt a napot. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban. Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.
E napon a téli álmából ébredő medve kijön a barlangjából, ha napos időt talál, s meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik, mert még hosszú lesz a tél.
Ha a medve borús időre ébred, úgy mancsaival kitörli az álmot és nem megy vissza barlangjába, hanem elindul táplálék után, vagyis vége a téli időjárásnak, közel van a tavasz.
Általában ha csak délelőtt is kisüt a nap, vagy a misén az oltárnál éri a papot, akárcsak farkas ordítana, olyan hidegek következnek utána.
Ha szenteléskor szépen égnek a gyertyák, sok méz lesz az évben. Ha a gyertyák szentelés közben elalszanak, sem mézből, sem másból nem lesz jó termés.
Ha gyertyaszentelő előtt énekel a pacsirta, utána sokáig fog hallgatni.

február 3. Szent Balázs ünnepe
A hagyomány szerint Szent Balázs örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt.
Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.

február 5. Szent Ágota napja
E naphoz általános vélemény szerint gonoszűző hagyomány tapad. Körülsöprik a házat, az ólakat, hogy kiűzzék a házi férgeket, bogarakat. Most van az ideje a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy megszabaduljon az ember, az állat a házban elszaporodott, bajt, betegséget terjesztő, kárt okozó férgektől, bogaraktól.

február 6. Dorottya
Népi időjósló nap. “Dorottya még szorítja Julianna (febr.16.) tágítja”.  Ilyenkor már némi enyhülés tapasztalható. Vagyis, ha február 6-án fagyott, tíz napra rá beáll az olvadás.

2016. február 10. Hamvazószerda
A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból, amely az előző évi virágvasárnapi körmeneten használt barkának hamvai, keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.
Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda.

február 14. Szent Bálint napja
Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hisz, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.
Volt azonban egy másik Bálint is, szintén szent püspök, akinek ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a passaui egyházmegye társpatrónusa is lett. Németországban, Ausztriában, ott is Tirolban különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozza. Ezt a kapcsolatot a Valentin és Fall szavak hasonló hangzása is segített megteremteni.
Mindkét Bálintot lelki betegség, nyavalyatörés és szédülés esetén hívták segítségül.
A mi Bálintunk napjára azok, akiket a frász tört, életre szóló böjtöt fogadtak, ami nem rótt elviselhetetlen terhet a betegre, mivel február 14-e már gyakran a nagyböjtbe esik. Bálint mégis inkább a farsang szentje. Nyugat-Európában Bálint és a medveember (Valentin und Urson) nem hiányozhatott a karneváli maszkák sorából (l. id. P. Brueghel: A Farsang és a Böjt viadala c. képe). Régi szokás szerint Európa-szerte a farsang a párválasztás ideje (ez a húshagyói vénlánycsúfolásnak, a húshagyóig el nem kelt lányok csúfolásának az alapja). A hagyomány ezt elsősorban Bálinthoz köti. Már a római Lupercalia is az ifjúság párba állásának napja volt – Bálint-nap dátum szerint a Lupercalia vigíliájára esik. A francia és a horvát néphit szerint például a madarak is ezen a napon tartják menyegzőjüket. Angol hagyomány szerint Saint Valentine napjának reggelén az első másnemű személy, akibe az utcára lépő belebotlik, lesz a jövendőbelije, angolul „valentine”-ja. Valentine-nak hívják azokat a cédulákat, amikre régi szokás szerint a leányok a fiúk, a fiúk pedig a leányok nevét írták, s amelyek közül jövendőbelijük nevét remélték kihúzni. Ugyancsak valentine a neve a Bálint-napon küldött szerelmi ajándéknak vagy üdvözlő kártyának, szerelmes versnek, egyáltalán mindennek, ami a kritikátlan szerelmi hódolat tanújele. (A nálunk újabban terjedő „valentinozás” viszont a kritikátlan anglománia és Amerika-imádat, illetve a szokás teljes elüzletiesedésének a tanújele.) Valentine-nap estéjén babérlevelet dugnak párnájuk alá az angol hajadonok, hogy megálmodják, ki lesz a mátkájuk. (Apollón szent növényének, a babérnak leveleire régen azért is pályáztak, mert úgy hitték, rágcsálásuk szerelmi „ihletet” ébreszt.)

február 16. Julianna napja
A néphagyomány Júlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor “bolondoznak a Julisok”, vagy megrázzák a dunyhájukat.

február 19. Zsuzsanna napja
Az Ószövetségben olvashatjuk Zsuzsanna történetét, akit fürdőzés közben meglesett két vénember, akik bírák voltak. Mindkettő vágyakozni kezdett a szép fiatalasszony iránt. Amikor Zsuzsanna egyedül maradt, a bírák megzsarolták, hogy ha nem lesz az övék, akkor megvádolják, hogy házasságtörésen érték egy ifjúval. Mivel Zsuzsanna nem engedett a zsarolásnak, így is lett, Zsuzsannát hamisan vádolták meg. Az ószövetségi törvények értelmében, mint házasságtörő asszonyt, Zsuzsannát halálra ítélték. Egy ifjú – Dániel – viszont külön-külön hallgatta ki a bírákat. A vének másképp vallottak arról, hogy hol látták együtt Zsuzsannát az ifjúval (a mézgafa illetve a tölgyfa alatt), így fény derült az igazára és őket ítélték halálra. Zsuzsanna ünnepén, ha megszólal a pacsirta, elviszi a havat, zöldellni kezd a mező.

február 22. Szent Péter székfoglalása
Üszögös Szent Péter, liturgikus nevén Péter székfoglalása, katolikus ünnep. A magyaroknál sajátos félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Ezen a napon minden üszkös lesz, amibe belekezdenek.  Ekkor a szegediek, főleg természetesen az asszonyok, nem nyúlnak lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik és nem kél ki.

február 24. Szent Mátyás apostol
Amikor Jézus meghalt, az apostolok tizenegyen maradtak, mivelhogy az áruló Júdás felakasztotta magát. Hogy kilegyen a tizenkettő, Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást, a tanítványok szűkebb köréből. Az apostol életéről apokrif írás, az András és Mátyás cselekedetei tudósít. Eszerint ő is vértanúságot szenvedett: nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek.
Mátyás napja időjós nap: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.” A Mátyás napi csukafogás a halászok számára szerencsés ómen, „Mátyás csukája” ugyanis az egész esztendőre sok halat ígér.
Jégtörő Mátyás. Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. A néphit az idő lassú enyhülését, a hó olvadását kapcsolatba hozta az apostollal, aki megkönyörül az embereken, és bárdjával megtöri a jeget, elűzi a hideget. Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz: “Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál”.

Forrás: https://hu.wikipedia.org, http://jelesnapok.oszk.hu, http://www.erzsebetrosta.hu

Tweet