A húsvéti locsolás ősi katartikus rítus keresztényesített formája.

Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Magyarország egyes vidékein e napot vízbevető, vízbehányó hétfőnek is hívják, elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették.

A szokásról Magyarországon már 18. századi írásos emlékek is fennmaradtak. 1736-ban Apor Péter Metamorphosis Transylvaniaec. munkájában többek között ezt írta: „..úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …”

Orbán Balázs szerint (1869): „Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részről a megváltás … ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs vagy fél a pisztolyt elsütni, azt a kúthoz viszik és jól megfürösztik.”

Erdélyben egyes helyeken a ház ormára helyezett feldíszített zöldág és nyitott ajtó jelzi, hogy várják a köszöntő locsolókat.

Szeged vidékén a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek.

Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8–10 hímes tojást kaptak. Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz mentek.

A húsvéti locsolás módját illetően számos változat ismert a vödörrel való öntözéstől a vízipuskán át a szagos vízig. A dunántúli adatok főleg a húsvéti locsolás újabb, városias jellegű szódavizes, szagos vizes módjára utalnak az ismert locsolóversek kíséretében.

A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött hímes, írott, piros tojásokkal viszonozták.

Egyes vidékeken a tojás mellé bort, pálinkát, süteményt is kínáltak a locsolkodóknak.

A locsolkodás egyre több vidéken már csak idegenforgalmi látványosság, illetve alkalom arra, hogy a férfiemberek, legények és serdületlen fiúk – ki egy pohárka ital, ki némi aprópénz reményében – végiglátogassák rég nem látott hölgyismerőseiket, vagy tágabb családjuk tagjait.

Forrás: www.sulihalo.hu, www.hataronkivul.blog.hu

Képforrás: internet

Tweet