Ékszerek


Ó-kalocsai kollekció

A korai kalocsai hímzésminták a XIX. század utolsó felében jelentek meg. A hímzés mintakincse az Európa-szerte elterjedt hímzésminták rokona. A kalocsai íróasszonyok keze alatt az előnyomóminták, a kékfestőminták által idekerült motívumok lassan átalakultak, formálódtak, a tájra jellemző egységes és egyedi alakot kaptak.

A virágok színei: fekete, kék piros.

 

Új-kalocsai kollekció

A kalocsai hímzés az első világháború után kezd színesedni. Először a sárga és a zöld, majd – a színtartó fonalak megjelenésével – a többi szín: rózsaszín, narancssárga, lila.

A motívumok a mezőkön, kertekben megtalálható növények formáit követi. Ezek főként: tulipán, szegfű, rózsa, harangvirág.

 

 

Korondi kollekció

Az erdélyi, korondi fazekasság az 1600-as évek közepén már létezett. 1820-ban már 50 fazekast jegyeztek fel Korondon és megjelentek az igényes mázas kerámiák. A II. világháború éveiben a korondi fazekasok már nyugat felé is eljutottak, termékeik az „úri” ízlést is kielégítették. Mintavilágukban meghonosították a szecessziós jellegű, népies, magyar stílust. A díszítő motívumok: tulipán, margaréta, és gyakori a madár. Színes: sötétkék, piros, barna, zöld, fekete.

 

Matyó kollekció

Matyóföld az Alföld északi tájrésze: Mezőkövesd, Szentistván, Tard. A matyók motívumvilága 200 éves múltra tekint vissza. A szín és formavilág a szűcshímzések gazdag ornamentikájából táplálkozott. Legjellegzetesebb mintái: a tulipán, a pünkösdi rózsa (matyórózsa) és a bimbó. A matyó minták öt színt használnak: piros, kék, zöld, sárga, fekete. A XX. században már fényes selyemfonallal hímeztek. Ékszereimen ezt a fényt a tűzzománc szépen visszaadja.