január 1. Újév napja – Szűz Mária istenanyaságának ünnepe –  a béke világnapja
január 3. Jézus nevének napja
január 4. A Braille-írás világnapja
január 6. Vízkereszt (a farsang kezdete)
január 17. Nagy Szent Antal ünnepe
január 18. Árpád-házi Szent Margit ünnepe – Piroska napja
január 21. Szent Ágnes ünnepe
január 22. A magyar kultúra napja – A Himnusz születése – Vince napja
január 25. Szent Pál apostol megtérése

A hónap névadója Janus (Ianus), a kezdet és a vég istene. A régi, tíz hónapot számláló római naptárban még nem szerepelt, februárral együtt csak az i. e. 700 körüli naptárreform idején jelent meg. A népi kalendárium szerint január Boldogasszony vagy Nagyboldogasszony hava – a katolikus egyház karácsony nyolcadnapján, január 1-jén tartja Szűz Máriának, Jézus anyjának ünnepét.
Az év kezdetét a rómaiak előbb márciustól, majd szeptembertől számították. Feltehetően a később bevezetett január névadójának, Janusnak, a kezdet istenének köszönhető, hogy áttértek a január 1-jei évkezdetre – ettől kezdve a római konzulok ezen a napon foglalták el hivatalukat.
A hónap – és az év – első napjához megszámlálhatatlan néphagyomány kötődik, amelyek közös vonása, hogy ennek a napnak a cselekedetei kihatnak a soron következő év történéseire is. Az idők során a szilveszteri és újévi szokások jórészt összemosódtak, az évbúcsúztatás és az újesztendő köszöntése egyetlen vidám, zajos ünneplésben nyilvánult meg. A leginkább élő hagyományok közé tartozik a szilveszteri-újévi lencseevés – aki ezt teszi, annak a következő évben nem ürül ki a pénztárcája. (Tekinthetjük ezt a kár a fogyasztói társadalom és a civilizációs környezet hagyomány-szelekciós hatásának is – arra például viszonylag kevesen figyelnek, hogy az év első napjának hajnalán elsőként mosakodjanak a kútból húzott friss vízben, hogy aztán egész évben frissek, egészségesek maradjanak.)

január 6. Vízkereszt (a farsang kezdete)
Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak.
Január 6-án a katolikus falvakban országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A szenteltvizet a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is. A víz tisztító erejébe vetett hit az alapja, hogy ezen a napon néhol ősibb formája is megmaradt a vízzel való mágikus eljárásoknak. Például Jászdózsán léket vágtak a Tarnán és lelocsolták egymást az emberek, hogy egészségesek legyenek – „ne legyenek se himlősök, se rühesek”. A jószágokat is levitték a folyóhoz ugyanilyen célból.
A vízkeresztkor szentelt vízzel még aznap beszentelték az állatokat, ittak és a kútba is öntöttek belőle. Az Ipoly menti községekben a kelenyeiek a ház földjét meglocsolták a szenteltvízzel, hogy a gonosz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon, a gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy egészségesek legyenek. Az istálló sarkait is megszentelték – ugyancsak az ártó hatalmak ellen. Bélapátfalván a kútba és az állatok ivóvizébe is tettek belőle.
Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek és a vihar elűzésére. Vízkeresztkor a szenteltvizet háromkirályok vizének is nevezik. Sokféle alkalmazása közt meg kell említeni, hogy Szeged környékén kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet.
A házszentelés alkalmával krétával rajzolták fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot. Úgy vélték, ez a felirat megvédi a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. Termékenységvarázsló praktikák is kapcsolódhattak a házszenteléshez. Például a moldvai Pusztinán, „hogy a tyúkok tojjanak, akkor mikor vízkeresztkor járt a pap a keresztvel, mert nálunk szokott járni házszentelni, akkor ráültettük mindig a padra. A padon vót ilyen terítő, a terítő alá raktunk zabot, árpát, kukoricát, s a pap, ha ráült, akkor azt mondták, hogy sokat tojnak a tyúkok”.
Az ünnephez tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás szokása. A házról házra járó fiúgyermekek, ritkábban leányok jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A lejegyzett szokásváltozatok egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő háromkirályjárás változatait ismerjük.

január 17. Nagy Szent Antal ünnepe
A háziállatok védőszentjeként tisztelték Remete Szent Antalt. A hozzá kapcsolódó hiedelmek és szokások a hitújítás korában lehanyatlottak, és Páduai Szent Antal alakjához kapcsolódva éledtek újjá. Hagyományai inkább a hazai délszlávok között éltek tovább, de szórványos adatok vannak a magyarok köréből is. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot és az ehhez hasonló tünetű mérgezést. Gyógyítása olyan praktikákkal volt kapcsolatos, melyek Szent Antal napjához kötődtek (jan. 17. Remete Szent Antal, jún. 13. Páduai Szent Antal, valamint kedd és péntek, mert ezek Szent Antal napjai). A Szent Antal tüze elleni ráolvasások legarchaikusabb darabjai a bukovinai székelyeknél és a moldvai csángóknál maradtak fenn.

január 18. Árpád-házi Szent Margit ünnepe – Piroska napja
Margit, vagyis Árpádházi Szent Margit (1242-1271), IV. Béla királyunk leánya, Szent Erzsébet unokahúga. Nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Az ókeresztény vértanút István király és Szent Márton mellett, népünk mindjárt patrona regni-ként tisztelte.
Margit a tatárjárás idején fogant. Amikor hetedik gyermeknek megszületett, királyi atyja engesztelésül Istennek ajánlotta. Már három éves korában a veszprémi klastromba vitték, ahol a boldogként tisztelt, stigmatizáltként emlegetett Ilona apáca volt a gondviselője. Tíz éves korában átkerült a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony-kolostorba, amelyről IV. Béla alapítólevele ezt mondja: „midőn a tatárdúlás után, amely bűnhődésül bűneinkért zúdult ránk, keményen hozzáfogtunk az országújításhoz… az a gondolatunk támadt, hogy …a Duna szigetén, kolostori életre alkalmas helyen, Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot, és körülötte monostort alapítunk, amelyben a szerzetesi regulák követelményei szerint jámbor szüzeknek kell a királyok Királyát és a Szűznek Fiát szolgálniok. S hogy Isten előtt ismert jámborságunk, amely nem maradhat rejtekben; másoknak is példa legyen, leányunkat, Margit asszonyt, akit gyermekeim közül annál gyöngédebb szeretettel ölelünk át, minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten előtt kedves életnek előjeleit, elhelyezzük őt ebben a kolostorban, hogy élte fogytáig szolgáljon Istennek és a dicsőséges Szűznek…”

Piroska napja
Ehhez a naphoz időjárási regula fűződik:
Ha Piroska napján fagy,
Negyven napig el nem hagy!
Így tartották a kabai juhászok, a Szeged környékiek és a jugoszláviai magyarok is a legutóbbi időkig.
A Bács megyei Topolyán a régi parasztok úgy tisztelték az ünnepet, hogy nem fogtak be se lovat, se marhát ezen a napon.
Piroska napjához házasságjósló hiedelem is fűződik, például Kiszomborban (Torontál m.) azt tartották, hogy az a lány, aki ezen a napon piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy.

január 21. Szent Ágnes ünnepe
Ágnes napjához időjárási regula fűződik: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince” (Penavin 1983: 109).
A kiszombori (Torontál m.) várandós asszonyok sós vízben mosdottak ezen a napon, hogy a gyermekeik egészségesek legyenek.

január 22. A magyar kultúra napja – A Himnusz születése – Vince napja
A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját.  Ezen napon tüntetik ki a pedagógusokat is 1993 óta.

Vince napja. Szent Vince, a borászok védőszentjének ünnepe. A borászok e nap időjárásából következtettek az azévi termés bőségére: ha szép, napos idő volt, akkor jó termésre számíthattak. De ezen a napon nem csupán az eget kémlelték azt latolgatva mire is számíthatnak termés ügyileg, hanem egy jó adag disznótorossal a tarisznyájukban lovasszánnal felmentek a szőlőshegyre, annak is a legtávolabbi pincéjébe és jó bort kortyolgatva múlatták el az időt napestig. Evés után gömböcöt akasztanak egy tőkére, hogy ahhoz hasonló nagyságú fürtök teremjenek. Hazaindulás előtt egy úgynevezett vincevesszőt vágtak maguknak, majd nótaszó  kíséretében elindultak le a hegyről. Otthon aztán, a jó meleg szobában a szőlővesszőt egy öblös üvegbe helyezték, és várták, hogy rügyet fakasszon, remélve, hogy abban az évben nem fagynak el majd a szőlőszemek.
Vince napon még a várható kukoricatermést is megjósolták: Amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.

január 25. Szent Pál apostol megtérése
A jelentősebb szentek névünnepei általában a csillagászati hónap első, azaz a naptári hónap utolsó dekádjába esnek. Apostol is jut majd mindegyikbe, némelyik „fődekádba” kettő is. Vízöntő havát Szent Pál képviseli – ahogy maga mondta –, „a legkisebb az apostolok között”, nem találván méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében (IKor 15,9). Mint a Bibliában olvasható, Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, egy ízben az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment. Az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” (ApCsel 9,1–31.) Az élmény hatása alatt megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett. Pál fordulása (jan. 25.) ennek a „fordulatnak” állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta (zsidó származása mellett római polgár volt születésétől fogva). A névcsere jelképes értelmű. Az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus „kicsinyt” jelent, és az amúgy is aprócska Pál, aki „saulként” a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.
A páli fordulatnak tágabb jelentést adott az a tény, hogy az addig csak zsidók közt térítő apostolokkal szemben Pál a pogányok misszionáriusa lett: a Törvény útjáról a Hit útjára tért, mint maga írta több helyütt. A keresztény mozgalom ezzel a lépéssel indult el ezen az úton, mely által világvallássá lett.
A néphitben időjárás-, termés- és haláljóslás napja. A szép, derült idő sokfelé azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani.
A medvével való jóslás, amely ma általánosan Gyertyaszentelő napjával (febr. 2.) kapcsolatos, a határainkon belül és túl élő magyarságnál is gyakran Pál-naphoz kötődik. Pál napját a tél fordulójának tartják, és például a Bács megyei Topolyán ezen a napon jósolnak a medvével: ha kisüt a nap és előjön a medve, még negyven napig lesz hideg.
Ismeretes e napon a haláljóslás az ún. pálpogácsával. Minden családtag számára pogácsát készítenek, melybe libatollat tűznek. A néphit szerint akinek a tolla megperzselődik sütés közben, arra betegség, akié megég, arra halál vár a következő esztendőben.
Libával kapcsolatos termékenységvarázslásra is vannak példák: Szeged környékén a lúd fenekét piszkálják meg ezen a napon, hogy szaporán tojjon. A Pál-napi tojásból kelt libát Csépán veszekedősnek, marakodósnak tartják.

Forrás: http://mek.niif.hu , https://hu.wikipedia.org , http://elonepmuveszet.hu , http://jelesnapok.oszk.hu

Tweet