A fiatalság körében az egyházi előírások, a táncra, mulatozásra vonatkozó megannyi tilalom ellenére is bizonyos böjti szokások és játékok alakultak ki. Volt, ahol fogócskázással szórakoztak a fiatalok, másutt sportjellegű eszközös játékokat játszottak. A lányok rongy- vagy tehénszőr labdával labdáztak, köcsögöt dobáltak. Jellegzetes böjti lányjátékok voltak a vonulós-kapuzó játékok, a körtánc, a karikázó.

Nézzük részletesen a böjti játékokat.

Mancsozás
A lányok közkedvelt böjti sportjátéka volt, de legények is játszották – néhol együtt a lányokkal. Főleg az Ipoly mentéről és Nógrádból ismeretes.
Eszköze a mancs, egy teniszlabda nagyságú fagolyó és a mancsozóbot volt. A cifra mancsozóbotot a legények faragták a nekik tetsző lányoknak. A játék lényege, hogy az ütővel el kellett találni a magasba dobott golyót. Akinek nem sikerült, az kiesett. Egy másik típusa is ismert volt: a bottal lyukba (lyukakba) kellett terelgetni a mancsot.

Métázás
Két csapat játszotta. Szintén ütőkkel, métabottal és tehénszőr, rongy- vagy bőrlabdával. Sorsolással eldöntötték, melyik csapat lesz az ütők, és melyik a kapók, fogók. Aztán 20–30 m távolságra felálltak egymással szemben. Mindkét fél vonalat húzott maga előtt a földbe, ez volt a métavonal. A pálya közepén kijelölték a tilos helyet (méta, tilos, vár), amely lehetett egy kör, kő vagy fadarab.
A kapók egyik tagja adogatta, vagyis az ütőknek sorra feldobta a labdát. Ezt az ütőknek a métabottal, egy 60-70 cm hosszú husánggal, lécdarabbal el kellett ütniük, majd befutniuk a tilosba, ahol már nem volt szabad megdobni őket. Azonban vissza is kellett futniuk a helyükre. Ha a kapók valamelyike közben megszerezte a labdát, és a kifutót még visszaérkezése előtt sikerült megdobnia, akkor a két csapat helyet és szerepet cserélt.

Kása
Némely Ipoly menti faluban volt közkedvelt fogócska, amelyet lányok-legények közösen is játszottak. Két csapat sorakozott fel egymással szemben. Közöttük két fogó állt. Amikor azt kiáltották, hogy kása, az egyik csapatból egy párosnak át kellett szaladnia a túloldalra, majd a sor végére álltak. Ha a fogók elkaptak valakit, az kiesett a játékból. Addig fogócskáztak, amíg az egyik csapatból mindenki ki nem esett.

Szederindázás, hajújvárazás
A szederindázás, amely a közben énekelt dalról kapta a nevét, vonulós-kapuzó játék volt. Csak lányok vagy lányok és legények egymás kezét fogva járták végig a falut, és közben énekeltek: Szederinda, levelinda, / bujj, bujj, / szitakéreg, rostakéreg, / mindjárt hazaérek. Az első pár feltartott karjai alatt bújt át az egész sor. Gyakran az Új vár, új vár, fényes vár, / borsos kapitánya, / megyek, bátor jó vitéz, / megyek hídon által… dalra vonultak a fiatalok. Ekkor hajújvárazásnak nevezték a játékot.

Kurjázás
Martosi vonulós-kapuzó játék, csak lányok szórakoztak vele, akik nagyböjtben minden vasárnap délután találkoztak. A falu végéről párban indultak. A többi lány a házuk előtt ugyancsak párban várta az éneklő csoportot. Ha két új lány csatlakozott a többiekhez, akkor a csoport elé állva felemelt karjával kaput képezett, amely alatt az egész sornak át kellett bújnia. Ők a sor végére kerültek. Így haladtak csoportosan házról házra, énekelve, párokban végig az egész falun a Kurja-dombig; ott aztán körbeállva karikáztak.
A karikázóban már részt vettek a fiatalasszonyok is, akiket a gyermekeik is elkísértek. Ők az anyjuk szoknyáját fogva a körön belül lépegettek. Gyakran a legények is csatlakoztak a lányokhoz-asszonyokhoz, és együtt énekeltek-karikáztak az esti harangszóig, néha még éjfélig is. Annyi éneket, dalt ismertek, hogy ha éjfélig tartott is a nótázás, kétszer nem énekelték el ugyanazt.

Tardoskeddi szinalázás
A játék szintén a közben énekelt dal első soráról kapta nevét. A nagylányok a böjti vasárnapok délutánján kimentek a falu végére. Összekapaszkodva kört alakítottak ki. Először a Héla, héla, héluska… dalra lépegettek körbe, majd az éneklést a Szinala kezdetű dallal folytatták. Ekkor egy lány beállt a kör közepébe, és az öleljen meg engem, aki szeret sor éneklésekor választott magának egy lányt a körből. Párosan táncoltak, forogtak, majd az első lány visszaállt a körbe, a másik benn maradt a kör közepén, s ő választott magának párt.

Leánykörtáncok, karikázók
A karikázó az egész magyarlakta területen elterjedt jellegzetes női körtánc volt. A böjti tánctilalom rá nem vonatkozott. A nagylányok és a fiatalasszonyok a böjti vasárnapokon ezt táncolták. Nagyon sok fajtája létezett.
Például a martosi ugrós pillikét csak lányok járták. Kézfogással körbeálltak, majd a dalt énekelve a kör jobbra haladt. Az egylépéses csárdást hat futólépés és három szökkenő lépés követte.

A böjt Húsvétig tart és a feltámadási körmenettel ér véget.

Forrás: http://ujszo.com
Képforrás: internet

Tweet